"Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek! Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól ! Azt is megmutatta, hogy sok embert elveszítek, és sok embert el kell majd elengednem akiket szeretek , de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom,hogy mások számítanak rám! Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment az nem jön vissza !
Persze ebből természetesen sok minden nem igaz . Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom . Remélni , hogy akit elveszítek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni , hogy továbblépjek és csak a jó emlékeket őrizzem meg. 
Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is begyógyuljanak, de
ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden sebben én vagyok és a múltam, ott kell lenniük! Gyönyörű hegek….. Nélkülük üres lennék. 
Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni !"